Dalmata:

Eredete:

A dalmata kutyák eredete Angliába vezethető vissza, de pontos adatok nincsenek arról, honnan és milyen ősöktől származtatható. Bár már ősi egyiptomi fáraók sírjaiban is felleltek olyan ábrázolásokat, melyek a XVI-XVIII. századi dalmataportrékhoz hasonlítanak. Ebből azt a következtetést vonhatnánk le, hogy a dalmaták már több ezer éve kedvelt háziállatok. Templomi krónikák a XIV. századból arra engednek következtetni, hogy a fajta a dalmát tengerpart szomszédságából származik. A legkorábbi utalások egy 1710 körül készített zaostrongi (Dalmácia) freskón találhatók. Thomas Bewick neve fontos a fajta szempontjából, hiszen ő publikált először 1792-ben egy leírást és képet a dalmatáról.

A fajtát Bewick dalmáciai vagy kocsis kutya néven emlegette. Ennek oka az, hogy ez az elegáns állat hagyományosan kísérő kutya volt lovaskocsik mellett, és vagy a lovak mellett vagy a kocsi tengelyei alatt szaladt. Feladata az utasok védelmének biztosítása volt, nehogy támadás érje őket. Miután az autót feltalálták, már nem volt szükség a dalmatára, hiszen a lovaskocsik lassacskán eltűntek. Éppen ezért később lóvontatta tűzoltókocsik mellett kapott munkát. Manapság inkább csak házi kedvenc, de Amerikában mind a mai napig rendőrkutyaként is alkalmazzák.

Tudnivalok:

Ősi eredetű, elegáns állat, festői pöttyeivel az egyik legkülönlegesebb megjelenésű fajta. A dalmata hagyományosan kísérőkutya volt, akár a lovak mellett szaladt, akár a kocsitengely alatt, feladata az volt, hogy megvédje az utazókat a támadásoktól. Az autó feltalálásával feleslegessé vált, ezután a lóvontatta tűzoltóautók mellett dolgozott.
Erős, izmos, aktív, gyors és kitartó, a dalmata igazi örökmozgó. Olyan gazdához illik, akinek életmódja nagyon aktív vagy nagy akinél nagy szabad területen mozoghat. Természeténél fogva vonzódik a lovakhoz.
A dalmata valódi úriember, csendes, érzékeny, jólnevelt. Udvariasan tartózkodó az idegenekkel, és mivel védelmező ösztöne jó, érzékeny és megbízható őrző-védő kutya. Rövid, erős, sűrű szőrzetére nem kell nagy figyelmet fordítani. Nagyon természetes, nem modoros fajta, erős, alkalmazkodó és megbízható.
Tökéletes társállat, intelligens, tetszeni vágyó, barátságos jellemű, kellemes külsejű és hűséges kutya.
Átlagos magassága 56-61 centiméter, a szukák súlya 24,6 kilogramm, a kanoké 31 kilogramm.

Angol Cocker Spániel:

Napjaink angol és amerikai cockerjének Obo névre keresztelt őse a valamikor az 1880-as években született Angliában.

A cocker spániel mind városi, mind vidéki társként 1945 óta vált a kutyaszerető emberek nagy kedvencévé. Nem is csoda, hiszen a cockerek bájosan sóvárgó tekintetükkel, vidámságukkal, gazdijukhoz való ragaszkodásukkal mindenkit levesznek a lábukról. A cocker spániel szomorkás tekintete mögött egy szeretetre méltó, mindig vidám kiskutya lapul. Tömör, izmos testével minden környezetben otthonosan mozog - feltéve, ha megfelelő kiképzésben részesült. Mindig kész gazdája kedvére tenni, és a legtöbb tevékenységben örömét leli.Imád labdázni, sétálni-futni-rohanni, vadászni, úszni, nassolni, na és imádja, ha kényeztetik.

Hajlamos az elhízásra, ezért figyeljünk oda a táplálkozására! A füleit ápoljuk rendszeresen, és séta után mindig alaposan nézzük át, mert sajnos időnként toklász kerül bele, ez pedig gyulladáshoz, elkerülhetetlenül műtéthez vezet. A spániel szőre rendszeres gondozást igényel, ajánlott 2 havonta kutyakozmetikushoz vinni.

:

Az angliai fajtastandard:

Mérete: kanok 38-41 cm, szukák: 36-40 cm; súly 13-15 kg

Az amerikai fajtastandard:

Mérete: kanok 40-43 cm, szukák 38-40.5 cm; súly 12-15.5 kg

Színváltozatok:

Egyszínűek: Fekete, Fekete cser (Black and tan, Coboly), Arany, Arany coboly, Csokoládé barna, Csokoládé barna cser (Chocolate and tan, Chocolate coboly)

Tarkák: kontúros, márványozott vagy spriccelt: Fekete-fehér, Fekete-fehér-cser (Tricolor ), Arany-fehér, Csokoládé barna-fehér, Csokoládé barna-fehér-cser (Liver roan and tan)